És igen, voltam otthon hétvégén! Megérte, egyrészt el tudtam hozni végre a squash cuccomat, másrészt tudtam találkozni egy rég nem látott kedves ismerőssel ;) Két hét múlva kicsit hosszabb időre is haza tudok látogatni, itt ugyanis Cirill és Metód ünnepe lesz. Mi ugyan nem ünnepeljük, ellenben mostanában a Cseh törvények szerint élek, úgyhogy kötelességemnek tartom elkerülni a munkahelyet, mint minden rendes Cseh munkavállaló :)

Otthon nyilván a szokásos dolgok történnek az emberrel. Kapom a fizetési felszólításokat, örömködök, hogy alig két napja lejárt számlák után is kapom, némelyik kemény 1.200 Ft-ról szól. Ez azért kicsit már a '29-es válságot juttatja eszembe, bár szerintem ott sem filléreskedtek. A postaköltség meg a papír többe kerül mint amennyit be tudnak hajtani :) Tényleg nagy lehet odaahaza a gebasz....

A visszaút quazi eseménytelenül zajlott. Kivételesen nem botlottam félhülye, részeg amerikai turistákba a vonaton. Legutóbb hatalmas balhét csaptak, merthogy helyjegyet is vettek, és a dugig tömött vonaton ez a kutyát sem érdekelte. Annyira, hogy még a kalauz is kiröhögte őket :) Most kisebb komfort problémák akadtak a vonattal. Otthon a királyi vasútnál ez mindennapos dolognak számítana, itt azonban az emberek enyhén ingerülten fogadták. Konkrétan elromlott a légkondi. Négy és fél órát ültem a tetves kocsiban, rohadt meleg és büdös volt és a végére egy száraz ruhdarab sem volt rajtam. Egy ideig kerestem a szag forrását is, de mikor rájöttem, hogy én belőlem árad inkább lapítottam mint az a bizonyos a fűben.

Valószínűleg változhattam az elmúlt egy hónapban, ugyanis szombat délután a várban érdekes dolog esett meg velem. Odajött egy ürge és angolul megkérdezte, hogy készítenék e egy fotót róla és a családjáról. Mondtam, hogy persze, elindultam lefelé a Halászbástya lépcsőjén és közben valamit mondtam Veronikának magyarul. Erre az ürge meglepődve kérdezi - magyarul - hogy magyar vagyok? Hát, én ezt nyilvánvalónak tartottam eddig, úgyhogy visszakérdeztem, hogy nem annak tűnök? A válasz az volt, hogy olyan külföldi fejem van.....

Örömmel konstatáltam, hogy az ideiglenes putriban működik a mosógép. Kimostam kiteregettem az erkélyre, majd elrohantam dolgozni. A többiek szerint tök jól mos a gép, úgyhogy biztos voltam az akcióm sikerében. Nem is a géppel volt gond, nem vettem számításba, hogy a szárító kötél a szabadban van, ahol aznap kicsit szeles volt az időjárás. Ezúton kérem a becsületes megtalálót, hogy szolgáltassa vissza a másfél pár zoknimat amit elfújt a szél.

A mai meetingen eldöntötte a kedves társaság, hogy olyan régóta a cégnél vagyok már, hogy itt az ideje, hogy én is kapjam az incident ticketeket. Emberi nyelven: dolgoznom kell. Tök jó, végre nem fogok belealudni a monitorba. Eddigi napjaim azzal teltek, hogy a munkához szükséges jogosultságokat kéregettem meg illetve a kötelező certifikateket szereztem meg. Persze a rendőrségtől még mindig nem jött meg a "criminal report".