Úgy érzem lassan kezdek belesimulni a társaságba legalábbis ami a napi rutint illeti. Korán kelés, korán érkezés a munkahelyre, kávé, reggeli, munka, ebéd, kávé, haza.... Egy idő után unalmas lenne, ha egyedül kellene elviselnem.

A hétvége tényleg punnyadással telt. Megpróbáltam kialudni az előző hetet, de nem tűnik túl hatékonynak ez a módszer. Főleg, hogy igen meleg van errefelé is. Ennek következtében nem igazán tudok aludni, valamint a nap végére az irodában is érdekes szagok terjengenek. Kokrétan mintha egy ázott vadászgörénycsordát tereltek volna az épületbe.

A sör viszont igen jól fogy ilyen melegben. Mármint itthon. A legolcsóbb, ha megvesszük a Kufland nevezetű otthon leginkább a Tesconak megfeleltethető árudában, aztán itthon értelmetlen kísérletet teszünk a lehűtésére, mivel a hűtőnk enyhén tropa. De az erkélyen ücsörögve el lehet iszogatni. Kár, hogy csak a kilátás jó, mivel a lakás továbbra is egy putri. Bár érdekes módon, ha épp nincs gatyaszaggató hőség akkor át tudom aludni az éjszakát. Valami csak más mint otthon :)

Bár eleinte kételkedtem abban amit kollégám mesélt a kajáról, de aztán meg kellett győződnöm róla személyesen is: itt nincs fehér kenyér! Mindenbe belepakolják a rohadt magvaikat. Hát mi vagyok én, papagáj? Áthidaló megoldásként kiflit és zsemlét eszem kenyér helyett. Ez viszont majdnem olyan, mint otthon. Kivéve a méretét. Gondolom japán turistákat várhattak, mikor a méretekről döntöttek. Nagyjából fele akkorák a péksütemények mint otthon. De olcsóbbak is legalább :)

Találkoztam "BKV" ellenőrökkel. Eddig legalább háromszor. Hát nem az otthoni típus :) Nem úgy néznek ki, mintha a helyi hajléktalanszállásról rángatták volna ki őket, ráadásul nem a kisdobos őrsvezetőket megszégyenítő vörös karszalaggal jelzik, hogy ők itt a májerek, hanem mint a köztereseknek otthon, van jópofa igazolványuk és jelvényük. Kicsit kultúráltabb megoldás, mondjuk itt nem lógnak annyian a járműveken mint otthon. Bár itt szolgáltatás is jár a jegy áráért: kényelmesen, kultúrált környezetben lehet utazni.

A hétvégén egyébként hazalátogatok két napra. Na nem azért, mert hiányzik, hanem mert kell a squash cuccom otthonról. Kezd hiányozni a mozgás és a cég fedezi a squash terembérlet 45%-át. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy lesz e megint gyomoridegem, mikor átlépjük a magyar határt a vonattal. Tényleg igaza van egyes külföldre szakadt hazánkfiának, hogy nem eljönni nehéz otthonról, hanem visszamenni, mégha csak látogatóba is.