Road to Brno

Jó ideje nem írtam, de nem is nagyon volt mit. A dolgok mentek a maguk útján, néha rosszabbul, de általában jól. De a mai nap már csak azért is jelentős, mert ma egy éve, hogy aláírtam a szerződésemet az IBM-el. Persze az egy év alatt azért rengeteg dolog történt, de a lényeg, hogy még mindig itt vagyok. És jó ideig maradok is :)

A munkával a dolgok lényegében nem változtak. Napi nyolc óra. Az újdonság, hogy hetente három napot itthonról "kell" dolgozzak. Kell, merthogy "mandatory" azaz kötelező home office-ról van szó. Persze nyilván a legtöbben azt gondolják, hogy de jó nekem. Hát ki kell, hogy ábrándítsam őket, ez olyan mint egy büntetés. Egész nap a négy fal között, az összes kommunikáció a Same Timeon keresztül megy, tehát "no social life". Aztán csodálkoznak, ha az ember totál bekettyul. Én néha már a hűtővel beszélgetek, bár legszívesebben a falat kaparnám kínomban.

A nyelvtanulással jól haladok. De tényleg! A csehek haladnak rosszul az én megértésemmel. Szorgalmasan bejárok a nyelvórákra, és néha még készülök is rájuk. Sajnos azonban a szókincsem továbbra is minimális. Az a néhány száz szó amit megtanultam a túlélésre éppen elég, így például tudok bérletet venni a villamosra és a sört ki tudom fizetni a kocsmában. Azonban ha valaki visszakérdez, egyből jön a pánik és a következő kérdés: "Mluvite anglicky?" (Beszél angolul?)

Ödön egyébként nincs többé. Február 27-én ment el békésen. Szegény így is sokáig húzta, 7 éves lett volna júliusban. Az utolsó állatorvosi vizsgálatra akkor került sor, mikor már nem nagyon akart mozogni szegény, de még akkor sem gyanakodtunk nagyobb bajra, pedig valószínű, hogy már a szervei sem működtek rendesen. Egy héttel később hagyott itt.

Normális internetem továbbra sincs, így kénytelen vagyok mobilnetet használni ami azért nem a legjobb megoldás, vagy a szomszédok gyenge biztonsági beállítású  wifi hálózatára kapcsolódok. De mostanra betelt a pohár, hogy nem képes egy szolgáltató sem megoldani a net problémámat, így úgy döntöttem, hogy költözöm. Kiderült, hogy nem éppen a legolcsóbb lakásban lakom, ugyanis nagyjából másfélszer ekkorát tudok bérelni ennyiből. Szóval elindult a lakásvadászat.

És persze az élet Brnoban. Hát az nem változott :) Csak a májam már alig bírja a lépést tartani a csehek sörvedelő képességével. Nemrég spanyolokkal erősítettek, így általában alul maradok. Bár a pálinkát nem nagyon bírják :) Ez persze csak egy része az életnek errefelé. Legutóbb majálison jártam. Ez érdekes, hogy vajon miért hívják majálisnak, mikor szerintem a cseh az egyetlen nyelv ahol a hónapok nevei valami perverz logika alapján lettek megalkotva. Így például a május az csehül "kvéten". Hát anyád! Most akkor kvétenálison voltam? Amúgy amolyan mini-sziget jellegű dolog, koncertekkel. Rá kellett döbbennem például, hogy a Toxique és a Skyline cseh együttesek.

Az idő, hát az érdekes mostanában. De gondolom mindenki néz híradót. Prágaiak, veletek vagyunk. Kitartás! Szóval esik. Nem néha, hanem beállt egy konstans szintre és folyamatosan nyomja. Én mondjuk szeretem az esőt, de ez már nekem is sok. Mellette még hideg is van, úgyhogy tiszta Svédország fíling. A nyelv legalábbis ugyanúgy érthetetlen egy kívülálló számára :)

Elég régóta nem írtam már, de ne örüljetek előre, nem hagyom abba :) Mivel már több mint három hónapja vagyok kint (igen, ez pont egy negyed év) így a mai adagban gondoltam összegyűjteni az időközben nekem szegezett kérdéseket és megjegyzéseket, illetve igyekszem reflektálni rájuk. Na lássuk...

Miért épp Csehország?

Nagy kedvenc a kérdés, a válasz az, hogy itt volt munka. Én nem abba a csoportba tartozom aki a lakóhelye 10 kilométeres körzetében hajandó csak elhelyezkedni, és akkor sem költözik még ha a dupláját is kínálják a jelenlegi fizetésének. Persze nyilván nem mindegy milyen országba megy az ember, de Csehország egy kultúrált jogállam annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Nem tartod magad hazaárulónak, hogy elmentél? (igen, volt aki megkérdezte)

Kedves nagymagyar barátaim a turulban. Ha Árpád így gondolkodott volna akkor valószínűleg valahol az Óhazában kergetnétek a vadtevéket még mindig, de a kérdés alapján gondolom ti Levédiában éltek, csak beugrottatok rokonlátogatóba. Nem tartom hazaárulásnak, a szabad akarat és a kreatív gondolkodás megnyilvánulásának tartom. Ez a hosszú verziója a válasznak. A rövid így hangzik: anyád!

Nem érzed magad egyedül?

Egyáltalán nem. Rengeteg új ismerőst, barátot találtam idekint, nem beszélve arról, hogy a régi barátaim is megmaradtak és elég sűrűn tudok velük is találkozni. Budapest mindössze 4 és fél órányira van, autóval még rövidebb idő alatt haza lehet érni. 

Nem unalmas?

Egy idegen országban, ahol még alig jártam és Brnoból még a lábamat sem nagyon tettem ki, de így is minden nap találok valami újat mi lehetne unalmas? A munka néha kicsit monoton, de munka után szinte minden napra jut valami program. Ha mégsem, akkor csinálunk :)

Te tudsz csehül?

Még nem. De haladok :) Az álláshoz kötelező volt a folyékony angol, amit ellenőriztek is az interjúk során. Az itt bőven elég. A boltban néha beszélnek angolul, néha meg mutogatni kell vagy megpróbálkozni a gyér cseh szókincsemmel. A pubokban, éttermekben mindenhol beszélnek angolul.

Te nem is beszélsz angolul (nem mondom meg ki mondta, úgyis felismeri magát :D )

Ó b...meg, huszonkét éve ismerjük egymást, de rohadtul ismersz.... Nem tűnt fel, hogy folyton külföldön lógok?

Sokat keresel?

Nem keresek rosszul :) Otthoni viszonylatban sem, idekint pedig kifejezetten jó fizetést kapok. Nem ebből fogok meggazdagodni, de tíz év saját céggel görcsölés után kellemes meglepetés, hogy havonta megkapom a pénzem, így előre tudok tervezni és be tudom osztani.

De miért is mentél ki?

Mert otthon tarthatatlanná vált a helyzetem. Az ügyfeleim akkora tartozást halmoztak fel, hogy az utolsó hónapokban már komoly likviditási problémáim kezdtek lenni. Ígéretek jócskán akadtak, de jó magyar szokás szerint még azok is csak lehúztak akikben hülye módon megbíztam. Igen, lehet sértődni aki magára ismer!

Mikor jössz haza?

Hosszabb távra tervezem a Csehországi életemet, nem valószínű, hogy egy-két éven belül hazaköltöznék.

Mi az a knédli?

Gyere ki, kóstold meg :) Olyan kenyérféle, amit nem sütnek, hanem gőzölik. Enyhén édeskés íze van, ami elsőre kissé furcsa, de jól megy az amúgy sem túl fűszeres cseh ételek ízéhez.

Eszel rendesen?

Igen :) Van kantin a cégnél, és van egy pár á la carte étterem a környéken. Hétvégéken pedig főzök magamra. Néha ha arra van ingerenciám akkor a belváros valamelyik éttermében kajálok. Magyar árakhoz viszonyítva nagyjából fele annyiba kerül egy vacsora vagy ebéd mint otthon egy étteremben.

Az elúlt hét sem tömény unalommal telt. Eltekintve persze attól a ténytől, hogy valami krónikus fáradtsággal küzdhetek, ugyanis munka közben - na nem az effektív munka, hanem várakozás közben - néha szó szerint elalszom. Legutóbb az egyik kollégám rám is szólt, hogy ezzel azért óvatosan, mert bajom lehet belőle.

A múlt vasárnap igen tartalmasan telt. Kirándultam :) Igen, itt is lehet! Itt van a "közelben" egy impozáns kis tavacska. Kicsi a Balatonhoz képest,de a partján árulnak lángost ugyanúgy, mint otthon. A neve is ugyanaz, "lángos". Először azt hittem, szivatnak, de nem. Tényleg így hívják :) Mármint a kaját. Hozzátartozik az érdekes Cseh időjáráshoz, hogy amíg ettünk eleredt az eső. A Gyulaiak otthon jól tudják milyen eső az, ami Románia felől érkezik....na ehhez képest az csak egy bemutató. Percek alatt egy kisebb tó közepén találtuk magunkat, ráadásul egyre kisebb helyre szorultunk mert az eső bevert a ponyva alá is. Nem beszélve arról, hogy Sona kutyusát ismét lehetett szárítgatni, mert kezdett egy csapzott rágcsálóra emlékeztetni szegény állat. Innen is a beceneve: veverka, ami mókust jelent csehül :)

A tó egyébként szép lenne, ha nem úszna a tetején valami ismeretlen dzsuva. Mivel jelentős rajta a hajóforgalom, így a hajók még kavarják is a trutymót. Ennek ellenére lehet benne fürödni, sőt még vízminőség jelentés is tartozik hozzá. Érdekes módon a part elég kihaltnak tűnik körülötte, meg is jegyeztem, hogy ha ez a tó Magyarországon lenne akkor a parton már rég egymást érnék a hotdogosok, fizetős strandok, campingek és egy rakás hotel, akinek meg esetleg telke lenne a partján már rég elkezdte volna feltölteni a tavat szeméttel. Állítólag van egy kastély is valahol, de akárhogy meresztettem a szemem nem láttam.

A "B" terv az volt, hogy ha rossz az idő, akkor főzök valami magyar kaját, mondjuk pörköltet vagy paprikás krumplit. Ehhez hamisítatlan magyar módszerrel szereztem edényeket, vagyis szimplán és pofátlanul kölcsönkértem :) Sona át is hozta, persze a főzőcskéből múlt héten nem lett semmi. Tegnap viszont főztem végre paprikás krumplit. Mellesleg lehet itt is piros aranyat kapni és magyarul van ráírva :) Mi van gyerekek, működik odahaza az export? :D

Csütörtökön megtörtént a nagy squash meccs Antonioval. Végül is nem a tapasztalat diadalmaskodott, hanem a kondi. A srác ugyanis napi egy doboz cigit pöfékel el, a második szett közepén már attól féltem, hogy esetleg megfullad. Az előző heti tollas párbajhoz képest amiben alulmaradtam Stasaval szemben ez inkább sétagalopp volt, de legalább növelte az önbizalmam :) Úgyhogy jövő csütörtökön visszavágó. De semmit nem bízok a véletlenre, így elkezdtem ismét futni. Itt a park az utca végén, csak kikocogok, futok 4-5 kört és szépen hazakocogok. Ingyen van, nincs tömeg és még edzőtáársam is akadt egy kis fekete dög formájában, aki minden kör alkalmával megkergetett.

Helyi kocsmajelentés, jelentem megtaláltam "A Kocsma"-t :) Na igen, itt most lehet pillázni, hogy mi a francról írok. Péntek este találkoztam az olaszokkal. Meg egy lengyellel is, de ez most mellékes. Az ötlet, hogy ugorjunk le a "The Pub"-ba. Először azt hittem ez is csak valami idióta angol szóvicc és a többiek érdekesen vigyorogtak. Mikor megérkeztünk akkor konstatáltam, hogy a kocsma neve "A Kocsma" :D Ezek sem teljesen normálisak, na mindegy. Egyébként érdekes csehó. Minden asztalhoz tartozik egy sörcsap. A tetején érintőképernyő, mindenki számon tudja tartani pontosan mennyit is ivott. Na most jön a poén: több helyen plazma TV a kricsmiben, ahol nyomon lehet követni az egyes asztalok fogyasztását :) Helyi verseny. Az 1-es asztal nyert 56 korsóval. Slussz poén: ez egy kocsma hálózat, amibe Csehország szerte be van kötve még jó pár másik kocsma és a kocsmák között is verseny van! Péntek éjszaka Brno nyert. Csak a prágai 2-es kocsma tudott megszorongatni minket :)

A cégnél működik a fluktuációs mechanizmus. Eddig két ismerősöm jelezte, hogy ez a munka nekik nem jön be, úgyhogy jövő héten búcsút veszünk Nestor-tól, szeptemberben pedig Angelique-től. Érdekes, hogy akik Nyugat-Európából jöttek azok távoznak leghamarabb. Pedig ott is dolgozni kell a megélhetésért. Mondjuk pont kettejük esetében megértem hogy visszamennek, Nestor a családja miatt, Angelique pedig saját magának kavarta meg a trutyit így most inkább visszamegy az iskolába. Én persze nem tervezem, hogy hazamegyek, úgyhogy ne  reménykedjtek :) Persze ez még mindig a próbaidő, ami kicsit zavar. Főleg, hogy azért követek el néha hülye hibát, mint tegnapelőtt. Szakmabelieknek: beterveztem egy nem teljesen approve-ált initial health check-et, pedig még a WINS-ben is az az első sor, hogy ezt soha, de soha ne tedd! Nem szakmabelieknek: csináltam valamit amit nem kellett volna. Az ilyen hülyeségeket nyilván írogatja valaki és ha nem vigyázok jobban akkor vissza fog ütni valamikor. Ha nem is ebben a konkrét esetben, de egy esetleges következőnél tuti. Ami igazán zavar, hogy ez nem is szakmai hiba, csak figyelmetlenség a papírmunkánál. De ezt biztos nem felejtem el többé :)

Akinek netán az az érzése támadna, hogy meguntam a blogolást, azt ki kell ábrándítanom. Egyszerűen csak más dolgom volt mostanában :) És nem utolsósorban kedvenc időtöltésemnek is tudok végre hódolni, az alvásnak.

Így, hogy végetért az egy hónapos megpróbáltatás az ideiglenes szálláson, egy kicsit nyugodtabb is vagyok. Néha reggel hétig is tudok aludni, és az eddigi szokásommal ellentétben végig tudom aludni az éjszakát. Teszem ezt annak ellenére, hogy csak ebben az utcában hét sörözőt illetve éttermet számoltam össze, a hozzá tartozó célközönség pedig változatos, ámde egy dologban azonos: szeretnek ordítani hajnali háromkor. Így az első dolog amire rájöttem, hogyan is működik az ablak. Jó kis szerkezet, jól hangszigetel :)

A lakás felszerelései közül ami nagyon hiányzik: edények, vasalódeszka, ruhaszárító. Workaround (szükségmegoldás): kemping készlet, dohányzóasztal, és minden tárgy amire ruhát tudok teregetni. Néha úgy néz ki a lakás mint egy kínai mosoda. Mondjuk legjobban tényleg az edények hiányoznak. Tábori körülmények között rántottát kreálni tényleg kihívás :)

Megjött az első fizetésem :) Éljen-éljen. Kicsit kevesebb mint amit vártam, nem sokkal, csak úgy 5000 koronával. Más ennyiből él otthon. Kicsit kiakadtam rajta, különböző elméleteket gyártottunk a főnökeimmel, de a végső megoldás az lesz, hogy a fizetési papírjaimat kell majd átnézni, ami persze csak hétfőtől vehető át. A probléma nem egyedi, az összes "newcomer" kevesebbet kapott valamiért. Konklúzió: meg kell tanulnom csehül.

Végre ismét tudok járni sportolni. Ma este voltam tollasozni egy kolléganőmmel. Gondoltam az elején hagyom kicsit, nem kell egyből lealázni....erre elkent mint a sz@rt. A végeredmény: 4-2. Ha holnap nem bírok járni, azt csakis ennek köszönhetem. Végülis én vagyok a hülye, hogy leállok meccselni egy nálam 12 évvel fiatalabbal.... Fokozom a problémáimat, jövő héten squasholni megyünk. Kedvenc sportom, hosszú évek óta űzöm, ha ebben is kikapok akkor marad a sakk.

Igyekszem fejlődni kulináris téren is. Már nem egyszerűen csak átmegyek a menzára, az olyan snassz. Görög menza! Illetve nyilván valami harmadosztályú csehó, csak gazdasáilag érett és bagóért ad napi menüt, de a gyros tényleg rohadt jó. A kiszolgálás meg tetű lassú, de hát nem lehet minden tökéletes. A lényeg, hogy ebédre nem kell szendvicset ennem, hanem főtt kaját is kaphatok.

Túl vagyok az első havi "evaluation period"-on, ami egész jól sült el. Mondjuk nem csoda, világosak a célkitűzések, konkrét elvárásaik vannak, nekem csak ezek szerint kell dolgoznom és nagy baj nem lehet. Rosszat nem is nagyon mondtak az eddigi teljesítményemről, tehát úgy néz ki maradok :) Legalábbis ha nem csinálok közben valami egetverő baromságot. Még két hónap hátravan a próbaidőből.

Na ez a hétvége végre minőségi változást hozott az életminőségemben :) Ugyanis a hétvége legfontosabb történése a költözés volt. Persze a foci EB döntője is lényeges volt, de engem valahogy jobban érintett, hogy az éjszakáimat nem egy putriban kell töltenem ezentúl.

Megkaptam végre a bankkártyámat a héten. Jó, nem nagy szó, eddig is volt öt. De ez Cseh, amihez szintén Cseh számla tartozik, amihez - és itt a lényeg - a magyar NAV-nak semmi köze :D Ráadásul nem kell többé úgy kivennem a pénzt az automatából, hogy három különböző ország valutájára átkonvertálják először és csak a végén jön a cseh korona.

Kaptam egy kis ízelítőt, hogy milyen is amikor nem minden a leírások alapján megy a munkában. Persze egyelőre nekem mint kezdőnek még nem igazán adnak durva feladatokat, de már használnom kell az eszközeinket rendesen. A problémák persze leginkább a leírások kőkemény betartása miatt keletkeznek. Hiába tudnám megoldani az adott problémát, ha az egy másik csoport hatásköre. Ez annyiból könnyebb mint az eddigi munkáim esetében, hogy otthon az egész szerver az én felelősségem volt, itt viszont csak a "middleware" tartozik hozzám.

Pénteken szokásunkhoz híven beültünk sörözni valahova. Annyi itt a söröző, hogy minden estére juthatna másik. Persze Antonio barátunk nem ide szeretett volna jönni, hanem a Mandarin nevű eddig hiába keresett, de szerinte persze létező, kétes hírű szórakozóhelyre. Barátunk kicsit "túlfűtött" mostanában, így a streeptease bárról alig sikerül lebeszélnünk. A végén egy barátságos kis sörözőben ültünk le, és elég jól éreztük magunkat.

Hétvégén meglátogatott Gabo :) Így hivatalosan is Ő az első barátom aki látta az új kecót, sőt a költözésben is segített. Persze nem maradhatott ki a programból, hogy megmutassam a "lakást" ahol eddig laktam :D Persze az itteni társaság rögtön a szívébe zárta, főleg Antonio. A költözés szerencsésen sikerült, Az utolsó pillanatban Nestor szerzett egy autót, így sikeresen átcuccoltunk. Persze az új lakásnak is vannak szépséghibái, hiányzik a konyhai felszerelés jó része, kicsi a szekrény, de legalább a legtöbb berendezési tárgy új. A sikeres költözködést sörözéssel ünnepeltük :)

Másnap érdekes volt úgy kezdeni a napot, hogy elmentünk reggelizni a belvárosba. Még csak 30 fok volt, úgyhogy egész elviselhető volt ücsörögni az árnyékban. Pár órával később, mikor kerestük a Tugendhat-villát persze már nem volt őszinte a mosolyunk, végül is csak a tűző napon sétáltunk a nap legmelegebb időszakában. De megtaláltuk a villát :D Este aztán beültünk a foglalt helyünkre az Incognito Caféban és végignéztük a foci EB döntőjét. Mivel a csehó kerthelyiségében ültünk viszonylag kellemes volt az idő. Aztán a meccse vége előtt 10 perccel - Antonio ekkor már teljesen kész volt, végülis Olasz - megérkezett a vihar. Még szerencse, hogy a kerthelyiség fedett részén ültünk. Ízelítőként íme egy kép a tegnapi viharról Na ki látogat meg legközelebb? :D

És igen, voltam otthon hétvégén! Megérte, egyrészt el tudtam hozni végre a squash cuccomat, másrészt tudtam találkozni egy rég nem látott kedves ismerőssel ;) Két hét múlva kicsit hosszabb időre is haza tudok látogatni, itt ugyanis Cirill és Metód ünnepe lesz. Mi ugyan nem ünnepeljük, ellenben mostanában a Cseh törvények szerint élek, úgyhogy kötelességemnek tartom elkerülni a munkahelyet, mint minden rendes Cseh munkavállaló :)

Otthon nyilván a szokásos dolgok történnek az emberrel. Kapom a fizetési felszólításokat, örömködök, hogy alig két napja lejárt számlák után is kapom, némelyik kemény 1.200 Ft-ról szól. Ez azért kicsit már a '29-es válságot juttatja eszembe, bár szerintem ott sem filléreskedtek. A postaköltség meg a papír többe kerül mint amennyit be tudnak hajtani :) Tényleg nagy lehet odaahaza a gebasz....

A visszaút quazi eseménytelenül zajlott. Kivételesen nem botlottam félhülye, részeg amerikai turistákba a vonaton. Legutóbb hatalmas balhét csaptak, merthogy helyjegyet is vettek, és a dugig tömött vonaton ez a kutyát sem érdekelte. Annyira, hogy még a kalauz is kiröhögte őket :) Most kisebb komfort problémák akadtak a vonattal. Otthon a királyi vasútnál ez mindennapos dolognak számítana, itt azonban az emberek enyhén ingerülten fogadták. Konkrétan elromlott a légkondi. Négy és fél órát ültem a tetves kocsiban, rohadt meleg és büdös volt és a végére egy száraz ruhdarab sem volt rajtam. Egy ideig kerestem a szag forrását is, de mikor rájöttem, hogy én belőlem árad inkább lapítottam mint az a bizonyos a fűben.

Valószínűleg változhattam az elmúlt egy hónapban, ugyanis szombat délután a várban érdekes dolog esett meg velem. Odajött egy ürge és angolul megkérdezte, hogy készítenék e egy fotót róla és a családjáról. Mondtam, hogy persze, elindultam lefelé a Halászbástya lépcsőjén és közben valamit mondtam Veronikának magyarul. Erre az ürge meglepődve kérdezi - magyarul - hogy magyar vagyok? Hát, én ezt nyilvánvalónak tartottam eddig, úgyhogy visszakérdeztem, hogy nem annak tűnök? A válasz az volt, hogy olyan külföldi fejem van.....

Örömmel konstatáltam, hogy az ideiglenes putriban működik a mosógép. Kimostam kiteregettem az erkélyre, majd elrohantam dolgozni. A többiek szerint tök jól mos a gép, úgyhogy biztos voltam az akcióm sikerében. Nem is a géppel volt gond, nem vettem számításba, hogy a szárító kötél a szabadban van, ahol aznap kicsit szeles volt az időjárás. Ezúton kérem a becsületes megtalálót, hogy szolgáltassa vissza a másfél pár zoknimat amit elfújt a szél.

A mai meetingen eldöntötte a kedves társaság, hogy olyan régóta a cégnél vagyok már, hogy itt az ideje, hogy én is kapjam az incident ticketeket. Emberi nyelven: dolgoznom kell. Tök jó, végre nem fogok belealudni a monitorba. Eddigi napjaim azzal teltek, hogy a munkához szükséges jogosultságokat kéregettem meg illetve a kötelező certifikateket szereztem meg. Persze a rendőrségtől még mindig nem jött meg a "criminal report".

Úgy érzem lassan kezdek belesimulni a társaságba legalábbis ami a napi rutint illeti. Korán kelés, korán érkezés a munkahelyre, kávé, reggeli, munka, ebéd, kávé, haza.... Egy idő után unalmas lenne, ha egyedül kellene elviselnem.

A hétvége tényleg punnyadással telt. Megpróbáltam kialudni az előző hetet, de nem tűnik túl hatékonynak ez a módszer. Főleg, hogy igen meleg van errefelé is. Ennek következtében nem igazán tudok aludni, valamint a nap végére az irodában is érdekes szagok terjengenek. Kokrétan mintha egy ázott vadászgörénycsordát tereltek volna az épületbe.

A sör viszont igen jól fogy ilyen melegben. Mármint itthon. A legolcsóbb, ha megvesszük a Kufland nevezetű otthon leginkább a Tesconak megfeleltethető árudában, aztán itthon értelmetlen kísérletet teszünk a lehűtésére, mivel a hűtőnk enyhén tropa. De az erkélyen ücsörögve el lehet iszogatni. Kár, hogy csak a kilátás jó, mivel a lakás továbbra is egy putri. Bár érdekes módon, ha épp nincs gatyaszaggató hőség akkor át tudom aludni az éjszakát. Valami csak más mint otthon :)

Bár eleinte kételkedtem abban amit kollégám mesélt a kajáról, de aztán meg kellett győződnöm róla személyesen is: itt nincs fehér kenyér! Mindenbe belepakolják a rohadt magvaikat. Hát mi vagyok én, papagáj? Áthidaló megoldásként kiflit és zsemlét eszem kenyér helyett. Ez viszont majdnem olyan, mint otthon. Kivéve a méretét. Gondolom japán turistákat várhattak, mikor a méretekről döntöttek. Nagyjából fele akkorák a péksütemények mint otthon. De olcsóbbak is legalább :)

Találkoztam "BKV" ellenőrökkel. Eddig legalább háromszor. Hát nem az otthoni típus :) Nem úgy néznek ki, mintha a helyi hajléktalanszállásról rángatták volna ki őket, ráadásul nem a kisdobos őrsvezetőket megszégyenítő vörös karszalaggal jelzik, hogy ők itt a májerek, hanem mint a köztereseknek otthon, van jópofa igazolványuk és jelvényük. Kicsit kultúráltabb megoldás, mondjuk itt nem lógnak annyian a járműveken mint otthon. Bár itt szolgáltatás is jár a jegy áráért: kényelmesen, kultúrált környezetben lehet utazni.

A hétvégén egyébként hazalátogatok két napra. Na nem azért, mert hiányzik, hanem mert kell a squash cuccom otthonról. Kezd hiányozni a mozgás és a cég fedezi a squash terembérlet 45%-át. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy lesz e megint gyomoridegem, mikor átlépjük a magyar határt a vonattal. Tényleg igaza van egyes külföldre szakadt hazánkfiának, hogy nem eljönni nehéz otthonról, hanem visszamenni, mégha csak látogatóba is.

Igazság szerint nem tudom mennyi idő kell hozzá, hogy az ember otthon érezze magát külföldön. Nyilván függ attól is, hogy mennyire tud beilleszkedni az új környezetbe, mennyire fogadják el, illetve össze tud e barátkozni másokkal. Ebből a szempontból a legjobb környezetet az a sport biztosítja, melyben mi magyarok előkelő helyet foglalunk el térben és időben egyaránt: a kocsmázás.

A tegnapi nap elég unalmasra sikerült, konkrétan majdnem bealudtam munka közben a monitorba. Mivel nem igazán tudom még, hogy fogadnák ezt a nem kis mértékben meglepő fordulatot a kollégáim, ezért megpróbáltam kifejleszteni a nyitott szemmel alvást. Persze ennek azért vannak biológiai akadályai, így alternatív módot választottam, feljárok a harmadik emeletre kávézni. Csak épp annyira sűrűn, hogy a pultos lány már készíti a kávémat mikor meglát az ajtóban. Ez önmagában még nem nagy teljesítmény, de ha hozzávesszük, hogy még arra is emlékszik, hogy az első kávémhoz milyen muffint szoktam venni...

A kollégák között terjed a magyar nyelv tanulásának vágya. Kedves "focal point" kollégám nem is fogja vissza magát oktatásuk ügyében, így már mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy a "b*szd meg" magyarul annyit tesz, hogy "nagyon kedves srác vagy" :) Remélem sosem akarják kipróbálni magyarországon is a nyelvtudásukat, különben hamarosan megtanulják a "rohadt k*csög" és a "tetves állat" kifejezések jelentését, valamint ezen kifejezések elhangzását követő testi fenyítés okozta megaláztatás elviselését.

Reggelente egyébként meglepően korán kelek. Képes vagyok hajnali hatkor kiesni az ágyból. Szó szerint, ugyanis másképp nem ébredek fel és késni ugye nem igazán egészséges a kezdeti időkben. Bár ahogy nézem, a kutyát nem érdekli hol vagyok. Reggel hat és este tíz között élek társadalmi életet. De inkább délután öt és este tíz között, mivel akkor gyűlik a plebs a megfelelő helyeken. Főleg ott, ahol lehet látni az épp aktuális meccset. Ma épp a Franciák verték félhülyére az Ukránokat. Igyekeztem tanulni a tegnapi hibámból, mikor az Olasz-Horvát meccs első góljánál derült ki, hogy ketten vagyunk az egész csehóban akik az olaszoknak drukkolnak. Tapasztalat, hogy a medvéknél alkalmazott védekezési mód, vagyis, hogy halottnak tetteted magad itt nem válik be...

Ma megszereztem az első kötelező certifikációmat. Mondjuk ezt inkább ügyvédeknek írták ügyvédek, de ha kötelező, hát mit lehet tenni. Nagyon fantáziadús neve van, BCG vagyis Business Conduction Guide. Megtanultam, kitöltöttem, megkaptam a certifikációt és remélem, hogy soha a büdös életben nem kell majd használnom :)

Gondolom aki pesti, az tudja hogy néznek ki a villamosok az 1-es vonalán. Na itt is van abból a típusból. Kellett egy kis idő, míg felismertem, mert otthon olyan állapotban vannak, mint amik megjárták a délszláv háború csatáit és azóta sem sikerült felújítani őket. Itt kicsit más a helyzet, igaz itt valóban tömegközlekedés a tömegközlekedés. Mármint úgy értem, hogy itt működik is :) Ennek megfelelően a hetvenes években gyártott régi villamosokat tökéletesen felújították, csak a kasztni maradt a régi, a teljes belső rész és a gépészeti részek megújultak. Nyilván egy ilyen projektből nem lehet annyit zsebretenni, mint mondjuk a vadiújak megvásárlásával, de ha egy alig nyolcszázezer lakosú város lazán megoldja, akkor odahaza egy kétmilliós miért nem tudja? A csavar egyébként az, hogy itt rengeteg új villamos is akad. Tehát finanszírozható a tömegközlekedés? Nahát :)

És elkezdődött végre a második hét. Ez eltekintve az esti sörözős meccsnézésektől már inkább hasonlít az otthon megszokott mindennapokra. Meg persze sok eltérés akad a részletekben, de a lényeg, hogy kezdek beleszokni. Mondjuk kicsit nehéz úgy írni, hogy a lakótársak képtelenek csendben maradni egy fél órára, de legalább van kihívás. Ám mivel csak nekem van internet elérésem jelenleg így mindenki erre vadászik most körülöttem :)

Szóval igazak a pletykák, múlt hétvégén hazalátogattam. Van még egy halom cuccom otthon, illetve meglátogattam a prémes háziállatomat a pótmamájánál. Jól érzi magát és még a macskét sem falta fel :) Persze az erőviszonyokat még nem sikerült felmérniük, de ahogy elnézem a cicus nagyon jól tudja hol van a helye a táplálékláncban. Ennek megfelelően a tevékenysége a menekülésben merül ki. Presze Ödön teljesen apatikusan viselkedik. Csak ahogy szokott :)

A meló egyre érdekesebb. Már egy jó része megvan at accesseknek, így lassan akár végezhetek effektív munkát is. Persze senki nem kapkod el semmit. A belépőkártyám továbbra is az ideiglenes, ami június 18-ig érvényes. Utána elég sanszos, hogy felkenődök a beléptetőkapura. Persze hivatalosan "jól látható helyre" kellene rögzíteni, de még egy nyamvadt szíjat vagy bármi más cuccot sem adtak, hogy nyakba tudjam akasztani, így be kell érniük azzal, hogy ha valaki kéri előveszem a zsebemből.

Hétfőn el kellett menni valami hatósághoz (a cseh nyelvű feliratokat továbbra sem értem még) és el kellett kérni a "criminal record" nevezetű, magyarul leginkább erkölcsi bizonyítványnak hívott papírt. Na ez egy az egyben úgy zajlik, mint magyarországon. Telefonon időpontot kérsz, elmész, ott közlik, hogy ebédidő van, gyere vissza egy óra múlva. Az ebédidő után visszatérve persze sorba kell állnod, mivel nem arra az időpontra mentél amit lefoglaltál :) Bent egy csinosnak a legkevésbé sem nevezhető véglény ült (120 Kg, hatalmas toka, permanens szag és állítólag nőnemű), aki elkéri az útleveled és megkérdi miután elolvasta az adataidat: Bulgáriából jött? Nem cseszdmeg, török vagyok az bejegyzés pedig ami nagybetűkkel áll az útlevelemben konkrétan HUNGARIAN REPUBLIC csak viccnek van. Miután kiderült, hogy valójában bulgár vagyok, közölte, hogy két hét múlva lesz kész. Tehát a kérdésem a következő: mi a tetves rohadt magyar valóság miatt van EU? Nem lehet lekérdezni vaalamilyen államok között megosztott bűnügyi adatbázisból, hogy van e priuszom? Ez kicsit mellbevágó volt, főleg, hogy kellene a rohadt papír ahoz, hogy néhány rendszerhez megkapjam a hozzáférést és elkezdhessek dolgozni.

A kicsit hosszadalmasra nyúlt procedúra után meglátogattuk a sok menza egyikét, mert a gyomrom már saját magát próbálta emészteni igen szorgalmasan. Külön étlap van a menükhöz! Mondjuk úgysem értem mi áll benne. Így megkértem a lányok egyikét akik velem jöttek és beszélik ezt a szép nyelvet, hogy ugyan segítsenek már a választásban. Namost elég sok különleges, vagy leginkább nekem különleges étel volt felsorolva így biztosra mentem és azt választottam, amire Petra ennyit mondott: pork in some stuff. Bizonytalan kinézetű volt, de egész finom. Errefelé amúgy szeretik a szószos trutymós kajákat.

A lakásügy holnap folytatódik. Lakótársam, Nestor holnap tárgyal az ingatlanügynökség képviselőjével, és mivel 120 kiló és akkora mint egy szekrény, valamint fekete így azt hiszem eredményes tárgyalás lesz :) Legalábbis remélem, mert most már kezd unalmas lenni a tök üres szobába hazajönni és a mocskos konyhában enni minden nap. A legdurvább egyetemi élményeim jutnak eszembe a lakás láttán, csak azóta eltelt több mint tíz év és kicsit változtak az igényeim is.

Bár tegnap már láttam a leendő munkahelyemet és welcome cookie-t is kaptam, de munkáról még csak elméleti síkon sikerült értekeznünk. A mai nap viszont már a kőkemény problémamegoldással telt. Na nem az ügyfelek problémáit kellett megoldanom, a saját notebookomat kellett (volna) bekonfigurálni.

Az első meglepetés rögtön reggel ért. Azt gondoltam, alig találok majd magyarokat és szó szerint keresni kell majd őket a cégnél. Hát nem. Újdonsült mentorom körbemutogatta a környéket és kiderült, hogy k*****va sok magyar van :D Mintha megszálltuk volna az IBM-et. Még a közvetlen kollégám - aki egyben a mentori funkciókat is ellátja - is magyar. Mondjuk meg is lepődtem, mikor reggel "jóreggelt"-el köszönt és nem angolul vagy esetleg csehül.

A mai problémamegoldás telepítéssel kezdődött. Notebook kinyit, win7 bebootol - közben kérdés hozzám: nem akarom e inkább a linuxot, mire én: minek, már van a másik notebookomon - log in, illetve csak majdnem log in....mi a default jelszó? Hát hívjuk fel aki telepítette. Telefon felvesz, káromkodik. Az IP telefon meghalt :) Nem baj, van másik. Jelszó megtud, belép, Lotus Notes telepít. Titkosítsunk. Ok. Olyan jól sikerült, hogy kérhettünk új jelszót. Titkosítsuk le az egéssz filerendszert. Nem gooooond. Utána "kicsit" belassult a cucc, de legalább haladunk. Közben néha egy tiszteletkör, bemutatkozás a magyaroknak. Meg aki még szembejött annak is. Mire kezdtem megnyugodni megjelent a manager és egy bőröndre valő olvasmánnyal örvendeztetett meg az AIX5l-ről és a websphare-ről. Nem estimesének valő cucc, de végre valami ami érdekel.

Munkaidő végeztével irány cseh telefonszámot szerezni (emailben lehet tőlem elkérni aki szeretne elérni). Nagyjából 150 Kc az ára és ahogy tegnap a mobilinternethez, ehhez sem kértek semmilyen papírt. Hát lehet itt hangoztatni a nagymagyar baromságot, de ez odahaza nem fordulhatott volna elő a bürokrácia királyságban. Persze biztos van árnyoldala is a dolognak....csak én nem tudok róla.

Mindezek után kerestem egy jó kis sörözőt a belvárosban és ittam egy jó kis félbarnát :) Meg persze kipróbáltam az új telefonkártyát is, ha már van. Egy sör 23 Kc. A hülyének is megéri.

A lakásban minden változatlan. Kosz, angolul káromkodó nagydarab arcok és valami pokoli rendetlenség. Kezdem unni, hogy a törölközőmmel takarózom éjszaka, de már csak egyszer kell kibírnom. Hétvégén irány haza. Mosni is kell, van még egy jó adag cucc amit el kell hoznom és el ne felejtsem a hálózsákot! Szivem szerint hoznám a sátrat is aztán csöveznék a parkban, de ez is meg fog oldódni, legkésőbb 27 nap múlva.