Road to Brno

Hát nem egyszerű két napon vagyok túl :) Konkrétan kaptam hideget-meleget. De a sör azért sör maradt :)

Egyik lakótársam végre szerzett kávét. Filter nincs, török kávé lesz. Ez is valami, ahhoz képest hogy a temporary accomodation konkrétan egy putri. Szó szerint. Kaptam egy ágyat, aztán oldjam meg. Kosz is van, sz@r helyen is van, ágyneműm sincs, de naaaaagyon jó a társaság :) Most épp kávét főzünk. Filter persze nincs, úgyhogy török kávé lesz. Hogy hogy jutottam ide? Köszönjük a Menpower-nek. Ők ajánlgatták ezt a disznóólat. Kértem, hogy mielőtt kifizetem legalább egy fényképet lássak a lakásról, de éppen akkor nem találtak képet. Komolyan durva, a másik szobában van egy satupad a falhoz rögzítve az egyik ágy mellett!!!

Szóval kedden tréninggel kezdtük. Megpróbálták bemutatni a GDF-et, ami a Global Develompment Framework rövidítése. Ez olyasmi mint a .NET. Senki sem tudja megfogalmazni, hogy valójában micsoda. De ahogy körülírták ez amolyan filozófia. Mindenesetre az oktató legalább jó kis előadást épített fel. Ezen nem is aludtam :) Bár ebéd után már nehéz volt tartani a fejem. Szerencsére megismerkedtem néhány érdekes emberrel, akik nem hagyták, hogy elaludjak.

Mellesleg ezúton köszönném meg Neumayer Dénesnek, hogy próbált értelmet csiszolni az angol beszédembe, de erre még Ő sem készíthetett fel. Basszus, ennyi különböző akcentust :) A csehek még szépen is beszélnek legalább, de a többi náció! A litvánok miért helyettesítik például a "th"-t "z"-vel? :D

A tömegközlekedést kezdem kiismerni, bár nem egyszerű. Nem a bonyolultság miatt, hanem mert annyi villamos és troli vonaluk van, hogy az ember nem tud választani. Általában egy helyet többfajta közlekedési eszközzel is meg lehet közelíteni, és minden út a város közepére a pályaudvarra vezet. Nem egy Budapest méretű város, de nem vállalnám, hogy gyalog bejárom :)

A mai tréning után egyébként megjelentek a leendő illetve már a jelenlegi főnökeink, és átvittek bemutatni a csoportnak, illetve birtokba vettük a részünkre kiosztott eszközöket. Így jutottam a kincstári notebookomhoz, amit folyton magammal kell cipelnem. Komolyan, még egy Kensington zárat is kaptam hozzá, hogy oda tudjam kötni "szilárd tárgyakhoz". Az asztal nem számít szilárdnak. És persze minden ami rajta van, az "confidental". Szóval munka után beugrottunk sörözni a város közepén valami kocsmába. Az ember azt hinné, hogy mindegyik ugyanolyan, de nem. Ennek sárgák a falai belülről :) És nem kis meglepetésemre a kocsma melletti téren felállított szabadtéri színpadon Glenn Miller számokat játszottak! Ez elég jó befejezése a mai napomnak. Holnap aztán "valódi" munkával kezdünk. Végezetül álljon itt egy kép a ma elfogyasztott szeszeipari termékről :)

A fenti üdvözlő szöveg nagyjából reggel 8:55-kor hangzott el, így a papírhalmaz aláírásától számítva hivatalosan is az IBM Global Services Delivery Center Brno Site hivatalos alkalmazásában állok :) Mivel aláírtaam egy jó vaskos titoktartási nyilatkozatot, így vigyáznom kell miről mesélek. A fizetésemről pl. biztos nem :) De a mellékelt film lement oktatási anyagként :)

Mielőtt eljutottam volna odáig, hogy bármit is aláírjak, valahogy el kellett jutnom a nevezett céghez egy tökidegen város számomra teljesen ismeretlen kerületéből. Korán keltem, időben indultam, így előttem csak ketten értek oda hamarabb. A kb 60 ma kezdő újoncból. Nem gond, kis várakozás után bevezettek egy terembe ahol a már említett papírmunka elvégzése után végignézhettük a "welcome aboard" filmet, ami gyakorlatilag egy propagandafilm, bár elég jól sikerült. Még olyan arcokat is megnyertek a filmnek, mint Gene Krantz (az apolló program küldetésigazgatója) és az öreg Mandelbrot (a fraktálgeometria atyja), úgyhogy a végén kezdett érdekelni.

Végighallgattunk még pár prezentációt, köztük a senior managerét aki mellesleg nem rossz csaj, és elég durva karriert hozott össze öt év alatt. Ebéd után jött a száraz rész, cég-policy. Én szokásomhoz híven bevackoltam magam a székbe, hogy végigalszom, de akadt egy zavaró körülmény. A mögöttem ülő srác olyan hangosan horkolt, hogy nem tudtam elaludni tőle.

Amúgy mindenben maximálisan segít a cég, fel vannak sorolva még a támogatott sportágak is egy megjegyzéssel, hogy ha a te sportágad épp nincs támogatva tedd szóvá és támogatják :) A széleskörű továbbképzési és karrierlehetőségekről nem is beszélve.

Megvan az ideiglenes szállás kulcsa. Ma éjszaka már nincs hangulatom elballagni a komplett cuccommal együtt, így holnap bőrönddel megyek dolgozni. Tudom, mások busszal szoktak menni. Sajnos amekkora mákom van a szállás pont a város túlsó végén van a panzióhoz képest ahol épp lakom, de legalább az IBM-hez közel van. Végül is ez a cél, nem? Mondjuk a légvonalban kis távolság nem gondoltam, hogy három átszállást jelent. Ez persze magával hozza a következményt: bérletet kell vennem ha nem akarok gyorsan csődbe menni. Arra ugyanis felhívták a figyelmemet, hogy itt potyázásért ha nem tudom igazolni magam - márpedig nem fogom, ez a lényeg - lazán jár 72 óra elzárás. Egy "BKV" jegy a drágábbikból kb 300 Ft amivel egy órát utazgathatok akárhány átszállással, a bérlet  pedig kb 6.000 Ft-ra jön ki. Megfontolandó.

Mint a cím is utal rá, holnaptól hivatalosan is az IBM Delivery Center alkalmazottja leszek. A reggel nyilván papírmunkával kezdődik majd, utána egy laza nap veszi kezdetét egy halom kötelezően végigülendő előadással. Nagyszerű. Kevés dolgot utálok jobban a munkában mint a papírmunkát és az értekezleteket. Csak nehogy túl hangosan horkoljak.

Kiderítettem azt is, hogy jutok el a panzióból a technological parkba. Illetve a házinéni derítette ki, mire este visszaértem a városból Ő már kinyomtatta a teljes útvonaltervet :) 26-os troli felvesz a ház előtt, harmadik megállónál leszállok, átszállás a 84-es buszra....upsz....hol fogok jegyet venni reggel? Lehet, hogy az első napomat potyázással kell majd kezdenem? 

Valójában kimaradt a T-1 mert nem igazán jutottam el a géphez a rohangálás közben. Hosszú nap is volt, meg aztán korán keltem ma. Tényleg! De komolyan, 3:45-kor keltem, hogy elérjem a vonatot.

Szóval, tegnap leadtam az irodakulcsot Andinak. Valójában nem tudom miért is volt nálam az elmúlt hónapokban, de legalább még utoljára megnéztem hivatalosan hol is dolgoztam :) A kávégépben azóta sincs patron, csak úgy megemlíteném :P

Könyvelőnél kis papírmunka (kérelem írása az apehnek), bérszámfejtésen érdeklődés, titkárságon szomorkodás :) És igen, még utoljára beállítottam a levelezésben azt a kis változtatást amit kértek. Mellesleg itt volt kávé :) Innentől Gáboré a biznisz. Tartottunk egy kis átadás-átvételt, vagy legalábbis olyasmit. Tíz évet nem hiszem, hogy át lehet adni hiánytalanul két órába tömörítve.

Még egy gyors jegyvásárlás a vonatra, aztán pakolás. Szembesültem a ténnyel, hogy az a mennyiségű ing ami egy szekrényben lóg elővéve háromszor nagyobb halommá dagad. Stephen Hawking ahelyett, hogy a fekete lyukak hízásán gondolkodik megfejthetné ezt a paradoxont is aminek mondjuk nagyobb a gyakorlati haszna. Bár ettől függetlenül még ki kellett vasalnom az összeset. Reggelente egy-egy ing kivasalása nem okoz nálam különösebb fejfájást, de eeeeeeeez....hát komolyan együtt volt a kritikus tömeg, már vártam hogy indul a nukleáris láncreakció.

Aztán aludtam három órát. Óra csörög, aztán átrepüli a szobát. Aztán elindul a telefon ébresztője is. Ez már trükkösebb, fel kell állni hozzá, hogy elérjem. Nem találom a "szundi" gombot. Egyre kétségbeesettebb vagyok. Aztán feladom. Kávé, zuhany, indulás. Már világos van, mikor felszállok a vonatra. Rituális helykeresés, aztán tudatosul bennem, hogy egyedül vagyok az egész kocsiban. Nyilván, más nem ennyire aberrált, hogy akkor induljon külföldre mikor mások épp a másik oldalukra fordulnak az ágyban.

Szokás szerint fél órás késéssel ér be a vonat Brnoba. Komolyan nem értem, hogy ha úgyis mindig késik, akkor ezt miért nem veszik be a menetrendbe? 9:30 helyett tíz után érkeztem meg. Sebaj, van még majdnem két óra az üzemorvosig. Lássuk hol nem voltam még a városban, kizárásos alapon nézzük meg Spielberk várát. Namost Brnoban egy bazi hegy van a város közepén. Mintha a Gellért-hegyet bevontatnánk az ötödik kerület közepébe. Na azon van a vár. Orvosi vizsgálat előtt mi a leglogikusabb? Hegyet mászni. Naná. A pillanatot csak kedves országunk okmányirodája tudta tönkretenni, kaptam ugyanis egy telefont, hogy nem tudták a nevemről leírni a kocsimat, mert az adásvételi szerződésről hiányzik az autó átadásának pontos időpontja. Komolyan, ez már a szarrágás csúcsa. Na ha esetleg honvágyam lenne, majd leülök egy sötét sarokba, hogy elgondolkodjak azon a mérhetetlen mennyiségű bürokratikus baromságon amit Magyarországon hagytam.

Nagy drámát nem okozott szerencsére a túra, talán kicsit dekoncentrált lettem tőle mert a Medicover üvegajtajára felkenődtem mint a mosogatórongy. Jólvan na, nem tudom hogy írják csehül, hogy "húzd"...
Ellenben az legalább kiderült, hogy majdnem teljesen egészséges vagyok. Ugyanis amit már régóta sejtettem, az bizonyosságot nyert: szemüveg kell :(

A nap zárásaként egy gyors kaja a Mekiben :) Itt legalább ingyen van a wifi. Bár a levelezés nem megy róla, csak webmaillel, de most valahogy ez izgat a legkevésbé. Amúgy sincs most min izgulni, három nap semmittevés jön, aztán T+4-nél jön az első munkanap.

Elég zsúfolt két napon vagyok túl, de sikerült empirikusan bizonyítanom Ockham borotváját, illetve annak egy ismeretlen szerző által megfogalmazott új megközelítését: a dolgok megoldják magukat.

Növények letudva. Katival átcipeltük a teljes füvészkertet, most olyan a lakása mint egy pálmaház. A sok zöld sokat dob az otthon hangulatán, már ha nem pusztul ki az első héten. Szerencsére találtunk itthon megfelelő méretű szatyrokat amikkel egy fordulóval átcipeltük az összes zöldséget, bár az agave tiltakozott a maga módján, azóta is vakaródzok.

Szerződések az utolsó pillanatban átköttettek. Szerencsére minden féllel sikerült gyors és kölcsönösen előnyös megállapodást kötni. Nem értem, hogy amíg itthon a saját cégemmel próbáltam ugyanezt végigjátszani miért nem ment ez ilyen gördülékenyen. A lényeg, hogy Gábor barátom sok új ügyfélhez jutott. Remélem sikerül is megtartania őket.

A lakás projekt is megvalósulni látszik, kicsit sakkozni kellett, de logikai sorrendben ez így néz ki: első pár napban szálloda, utána ideiglenes lakás egy hónapig, utána a végleges albérlet. Na aki most kezdte volna, hogy "De miért nem..." az jobb ha elhallgat, egyrészt mert "de"-vel nem kezdünk mondatot, másrészt utólag könnyű okosnak lenni. A lényeg, hogy hétfőn tudom átvenni az ideiglenes lakás kulcsait, viszont hétfőn már meló is van, tehát csak este lesz rá lehetőségem. Aztán ha már ott leszek majd keresek normális helyen levő megfizethető albérletet :)

Ödön macskával ismerkedett átszállítás után. Illetve a macska ismerkedett volna Ödönnel, de a görény elég hűvösen fogadta a közeledést. Konkrétan elaludt.

Megvolt a - sokadik - búcsúbuli is, most épp Nagytarcsán. Ezúton is köszönet a Bajnóczi családnak, amiért hagyták, hogy einstandoljuk az udvart estére. Még tósztot is mondtam, bár kierőszakolta belőlem az ünneplő tömeg :) Mondjuk érdekes is volt, hogy örömködnek, csak aztán nehogy visszajöjjek egyszer :D

Végre volt egy olyan nap is, mikor nem kellett óracsörgésre kelni, nem hívtak folyton telefonon és kicsit nyugisabban telt mint a többi. Ennek örömére megejtettük Katival a bőröndvásárlási ceremóniát :) Egyúttal szembesültünk azzal a hungarikummal is, hogy a Westendben tekintélyes mennyiség áll rendelkezésre a suttyókból. Akár gazdaságélénkítő hatása is lehetne, ha exportcikké konvertálnánk őket. Igyekeztünk minél gyorsabban túllenni az egészen, hátha fertőző az emberi elhülyülés.

Szóval bőrönd. Gondoltam ha bőrönd, akkor Samsonite :) Igen, nekem is beugrott a Dumb és Dumber ide vágó jelenete, hogy "Mr. Samsonite, nálunk van a bőröndje", de az az igazság, hogy tényleg jó a cucc. Az ára viszont elrettentő erejű. Örök garancia ide vagy oda, ez akkor is a "hülye vagy???" kategóriába esik. Két emelettel lejjebb elérhető áron, normális szín és méretválasztékkal találkoztunk. Kicsit árnyalta a helyzetet, hogy csak kp-t fogadtak el. A 21. században. Budapest egyik legfrekventáltabb helyén. Hozzátenném, hogy civilizáltabb országokban még a helyi tömegközlekedésre is lehet jegyet venni bankkártyával. Automatából! Nem ám Teri néni próbál erdekes tájszólással és igen morózus nézéssel kioktatni a bódéja biztonságából, hogy nem tud ötezresből visszaadni, és ha nincs kisebb címlet akkor húzz a francba. A lényeg, hogy már nekem is van jópofa gurulós bőröndöm amivel igen jókat fogok szórakozni miközben rángatom magam után a térkövön.

A régi ügyfeleim átszerződtetése is halad. Rohadt lassan, mindent kitalálok hogy tudnám elodázni a papírmunkát, pedig keddre mindennel kész kellene lennem. Még hátra van az utolsó adag számla kiállítása, aztán pihentetjük a céget pár évig. Mondjuk ha kicsit tökösebb cégtársakat választottam volna, akkor ennek sem kellett volna bekövetkeznie, de ezen már túltettem magam. Pár nap múlva úgyis kisebb gondom is nagyobb lesz ennél :)

Nyilván nem telik el nap így a vége felé probléma vagy idegeskedés nélkül, de már szinte kezdek beletörődni, hogy valamit biztos nem sikerül elintéznem és járkálhatok vissza elvarrni a szálakat. Azt mondjuk már kezdem megszokni, hogy napközben egyre több olyan hívást kapok, ami 420-al kezdődő telefonszámról jön, az viszont lutri, hogy aki beleszól a vonal másik végén képes e érthetően kifejezni magát angolul. Abban meg csak reménykedek, hogy nem csehül próbálja meg előadni magát.

Így volt ez ma is, mikor felhívott egy ügyintéző a cseh Reiffeisentől, és a Dumaszínház tagjait megszégyenítő sebességgel elkezdte darálni a szöveget, amiből a lényeges szavak kihámozása is kemény próbatétel volt. Már kezdtem azt hinni, hogy levegő nélkül is tök jól elvan, mivel úgy tűnt egy szuszra el tudná mondani Shakespeare összes drámáját Jánosházy György fordításában, mikor végre befejezte a mondandóját, így meg tudtam kérdezni, hogy valójában mi a célja a beszélgetésünknek. Kiderült, hogy csak a cseh telefonszámom és a lakcímem érdekelné, merthogy az új bankkártyát csak ezek birtokában tudják legyártatni. Ahhoz képest, hogy bankszámlát tudtak nyitni egy útlevél alapján is....

Tegnap este megvolt a görényszoktatás, ami nem várt eredményt hozott. Ödön nem harapott! Igaz, Carrie csak a baseball ütőkesztyűmmel merte megfogni, de lehet jobb is így első találkozásra, legalább nem kellett meglátogatnunk a baleseti ügyeletet. Sajnos régebben előfordult már, hogy Ödön harapott, aztán azon kellett gondolkodni, hogy jobb vagy balmenetes esetleg bajonettzáras módon csatlakozik, annyira odagyógyult az illető épp megharapott testrészéhez.

Hétvégén átszállítjuk a szobanövényeket Katihoz. Nem volt őszinte a mosolya, mikor kiderült, hogy egy kisebb arborétum kerül hozzá. A cikász áthelyezésétől én is fázom kicsit, sajnos az egységnyi hely amit elfoglal térben és időben nem biztos, hogy rendelkezésre áll a húgom lakásában. Az erkélyen mondjuk kihúzza a nyarat, aztán keresünk neki valami végleges helyet.

Egyre jobban rövidül az elintéznivalók listája, ami azért nem egy hátrány, bár akad néhány bizonytalan pont még, amin sajnos a hosszú hétvége nem sokat segít.

Lassan a célegyenesbe érek a szervezéssel, így a legfontosabb elintéznivalókat is elintéztem már, vagy elintézték magukat.

Nyilván az állás megszerzésén túl - ami tartott nagyjából három hétig az önéletrajz feltöltésétől számítva - leginkább a lakhatás megszervezése okoz kisebb gondot, mert ugye az ember fia csak ne hédereljen az utcán egy tökidegen ország nem kevésbé ismerős városában, nem is túl egészséges meg aztán nem nyomorogni indulok, hanem egy jobb élet reményében. Úgyhogy elindultam lakást keresni, persze beszerveztem még egy bankszámla nyitást és egy kis városnézést is, ha már ott járok. A nap végére bankszámla megoldva, lakás terén fokozódik a bizonytalanság a fizetési határidő miatt. Nagyjából hasonló a módszer mint nálunk, kinézed a lakást, szerződést kötsz, egy hónapot fizetsz a tulajnak előre, egy hónapot kauciónak és egy hónapot az ügynökségnek aki szerezte a kecót. Az árak nagyjából a Magyarországiak. Adódik a probléma: június 3-án már kell a lakás, de az utolsó "fizetésem" csak kb. június 4-5 környékén érkezik. Marad a szálloda, vagy a munkaerő közvetítő által felajánlott temporary accomodation.

Kisállat probléma épp saját magát oldja, amint Carrie ideér és összebarátkozik a görénnyel. Kezdem érteni, hogy a vadászgörény klub miért ment annyi állatot. Ha egy kicsit idősebb szegény göri, nem fogadja be senki. Nekem szerencsém van, hogy legalább egy időre biztonságban tudhatom majd Ödönt a pótmamájánál :) Ezúton is köszönet érte.

Következő kötelező jellegű kirándulás 31-én lesz az üzemorvoshoz. Addig is van még elég elintéznivaló itthon. Még a kórtörténetemet is le kell fordíttatnom cseh-re addig.