Elég zsúfolt két napon vagyok túl, de sikerült empirikusan bizonyítanom Ockham borotváját, illetve annak egy ismeretlen szerző által megfogalmazott új megközelítését: a dolgok megoldják magukat.
Növények letudva. Katival átcipeltük a teljes füvészkertet, most olyan a lakása mint egy pálmaház. A sok zöld sokat dob az otthon hangulatán, már ha nem pusztul ki az első héten. Szerencsére találtunk itthon megfelelő méretű szatyrokat amikkel egy fordulóval átcipeltük az összes zöldséget, bár az agave tiltakozott a maga módján, azóta is vakaródzok.
Szerződések az utolsó pillanatban átköttettek. Szerencsére minden féllel sikerült gyors és kölcsönösen előnyös megállapodást kötni. Nem értem, hogy amíg itthon a saját cégemmel próbáltam ugyanezt végigjátszani miért nem ment ez ilyen gördülékenyen. A lényeg, hogy Gábor barátom sok új ügyfélhez jutott. Remélem sikerül is megtartania őket.
A lakás projekt is megvalósulni látszik, kicsit sakkozni kellett, de logikai sorrendben ez így néz ki: első pár napban szálloda, utána ideiglenes lakás egy hónapig, utána a végleges albérlet. Na aki most kezdte volna, hogy "De miért nem..." az jobb ha elhallgat, egyrészt mert "de"-vel nem kezdünk mondatot, másrészt utólag könnyű okosnak lenni. A lényeg, hogy hétfőn tudom átvenni az ideiglenes lakás kulcsait, viszont hétfőn már meló is van, tehát csak este lesz rá lehetőségem. Aztán ha már ott leszek majd keresek normális helyen levő megfizethető albérletet :)
Ödön macskával ismerkedett átszállítás után. Illetve a macska ismerkedett volna Ödönnel, de a görény elég hűvösen fogadta a közeledést. Konkrétan elaludt.
Megvolt a - sokadik - búcsúbuli is, most épp Nagytarcsán. Ezúton is köszönet a Bajnóczi családnak, amiért hagyták, hogy einstandoljuk az udvart estére. Még tósztot is mondtam, bár kierőszakolta belőlem az ünneplő tömeg :) Mondjuk érdekes is volt, hogy örömködnek, csak aztán nehogy visszajöjjek egyszer :D
