Valójában kimaradt a T-1 mert nem igazán jutottam el a géphez a rohangálás közben. Hosszú nap is volt, meg aztán korán keltem ma. Tényleg! De komolyan, 3:45-kor keltem, hogy elérjem a vonatot.
Szóval, tegnap leadtam az irodakulcsot Andinak. Valójában nem tudom miért is volt nálam az elmúlt hónapokban, de legalább még utoljára megnéztem hivatalosan hol is dolgoztam :) A kávégépben azóta sincs patron, csak úgy megemlíteném :P
Könyvelőnél kis papírmunka (kérelem írása az apehnek), bérszámfejtésen érdeklődés, titkárságon szomorkodás :) És igen, még utoljára beállítottam a levelezésben azt a kis változtatást amit kértek. Mellesleg itt volt kávé :) Innentől Gáboré a biznisz. Tartottunk egy kis átadás-átvételt, vagy legalábbis olyasmit. Tíz évet nem hiszem, hogy át lehet adni hiánytalanul két órába tömörítve.
Még egy gyors jegyvásárlás a vonatra, aztán pakolás. Szembesültem a ténnyel, hogy az a mennyiségű ing ami egy szekrényben lóg elővéve háromszor nagyobb halommá dagad. Stephen Hawking ahelyett, hogy a fekete lyukak hízásán gondolkodik megfejthetné ezt a paradoxont is aminek mondjuk nagyobb a gyakorlati haszna. Bár ettől függetlenül még ki kellett vasalnom az összeset. Reggelente egy-egy ing kivasalása nem okoz nálam különösebb fejfájást, de eeeeeeeez....hát komolyan együtt volt a kritikus tömeg, már vártam hogy indul a nukleáris láncreakció.
Aztán aludtam három órát. Óra csörög, aztán átrepüli a szobát. Aztán elindul a telefon ébresztője is. Ez már trükkösebb, fel kell állni hozzá, hogy elérjem. Nem találom a "szundi" gombot. Egyre kétségbeesettebb vagyok. Aztán feladom. Kávé, zuhany, indulás. Már világos van, mikor felszállok a vonatra. Rituális helykeresés, aztán tudatosul bennem, hogy egyedül vagyok az egész kocsiban. Nyilván, más nem ennyire aberrált, hogy akkor induljon külföldre mikor mások épp a másik oldalukra fordulnak az ágyban.
Szokás szerint fél órás késéssel ér be a vonat Brnoba. Komolyan nem értem, hogy ha úgyis mindig késik, akkor
ezt miért nem veszik be a menetrendbe? 9:30 helyett tíz után érkeztem meg. Sebaj, van még majdnem két óra az üzemorvosig. Lássuk hol nem voltam még a városban, kizárásos alapon nézzük meg Spielberk várát. Namost Brnoban egy bazi hegy van a város közepén. Mintha a Gellért-hegyet bevontatnánk az ötödik kerület közepébe. Na azon van a vár. Orvosi vizsgálat előtt mi a leglogikusabb? Hegyet mászni. Naná. A pillanatot csak kedves országunk okmányirodája tudta tönkretenni, kaptam ugyanis egy telefont, hogy nem tudták a nevemről leírni a kocsimat, mert az adásvételi szerződésről hiányzik az autó átadásának pontos időpontja. Komolyan, ez már a szarrágás csúcsa. Na ha esetleg honvágyam lenne, majd leülök egy sötét sarokba, hogy elgondolkodjak azon a mérhetetlen mennyiségű bürokratikus baromságon amit Magyarországon hagytam.
Nagy drámát nem okozott szerencsére a túra, talán kicsit dekoncentrált lettem tőle mert a Medicover üvegajtajára felkenődtem mint a mosogatórongy. Jólvan na, nem tudom hogy írják csehül, hogy "húzd"...
Ellenben az legalább kiderült, hogy majdnem teljesen egészséges vagyok. Ugyanis amit már régóta sejtettem, az bizonyosságot nyert: szemüveg kell :(
A nap zárásaként egy gyors kaja a Mekiben :) Itt legalább ingyen van a wifi. Bár a levelezés nem megy róla, csak webmaillel, de most valahogy ez izgat a legkevésbé. Amúgy sincs most min izgulni, három nap semmittevés jön, aztán T+4-nél jön az első munkanap.
