Igazság szerint nem tudom mennyi idő kell hozzá, hogy az ember otthon érezze magát külföldön. Nyilván függ attól is, hogy mennyire tud beilleszkedni az új környezetbe, mennyire fogadják el, illetve össze tud e barátkozni másokkal. Ebből a szempontból a legjobb környezetet az a sport biztosítja, melyben mi magyarok előkelő helyet foglalunk el térben és időben egyaránt: a kocsmázás.
A tegnapi nap elég unalmasra sikerült, konkrétan majdnem bealudtam munka közben a monitorba. Mivel nem igazán tudom még, hogy fogadnák ezt a nem kis mértékben meglepő fordulatot a kollégáim, ezért megpróbáltam kifejleszteni a nyitott szemmel alvást. Persze ennek azért vannak biológiai akadályai, így alternatív módot választottam, feljárok a harmadik emeletre kávézni. Csak épp annyira sűrűn, hogy a pultos lány már készíti a kávémat mikor meglát az ajtóban. Ez önmagában még nem nagy teljesítmény, de ha hozzávesszük, hogy még arra is emlékszik, hogy az első kávémhoz milyen muffint szoktam venni...
A kollégák között terjed a magyar nyelv tanulásának vágya. Kedves "focal point" kollégám nem is fogja vissza magát oktatásuk ügyében, így már mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy a "b*szd meg" magyarul annyit tesz, hogy "nagyon kedves srác vagy" :) Remélem sosem akarják kipróbálni magyarországon is a nyelvtudásukat, különben hamarosan megtanulják a "rohadt k*csög" és a "tetves állat" kifejezések jelentését, valamint ezen kifejezések elhangzását követő testi fenyítés okozta megaláztatás elviselését.
Reggelente egyébként meglepően korán kelek. Képes vagyok hajnali hatkor kiesni az ágyból. Szó szerint, ugyanis másképp nem ébredek fel és késni ugye nem igazán egészséges a kezdeti időkben. Bár ahogy nézem, a kutyát nem érdekli hol vagyok. Reggel hat és este tíz között élek társadalmi életet. De inkább délután öt és este tíz között, mivel akkor gyűlik a plebs a megfelelő helyeken. Főleg ott, ahol lehet látni az épp aktuális meccset. Ma épp a Franciák verték félhülyére az Ukránokat. Igyekeztem tanulni a tegnapi hibámból, mikor az Olasz-Horvát meccs első góljánál derült ki, hogy ketten vagyunk az egész csehóban akik az olaszoknak drukkolnak. Tapasztalat, hogy a medvéknél alkalmazott védekezési mód, vagyis, hogy halottnak tetteted magad itt nem válik be...
Ma megszereztem az első kötelező certifikációmat. Mondjuk ezt inkább ügyvédeknek írták ügyvédek, de ha kötelező, hát mit lehet tenni. Nagyon fantáziadús neve van, BCG vagyis Business Conduction Guide. Megtanultam, kitöltöttem, megkaptam a certifikációt és remélem, hogy soha a büdös életben nem kell majd használnom :)
Gondolom aki pesti, az tudja hogy néznek ki a villamosok az 1-es vonalán. Na itt is van abból a típusból. Kellett egy kis idő, míg felismertem, mert otthon olyan állapotban vannak, mint amik megjárták a délszláv háború csatáit és azóta sem sikerült felújítani őket. Itt kicsit más a helyzet, igaz itt valóban tömegközlekedés a tömegközlekedés. Mármint úgy értem, hogy itt működik is :) Ennek megfelelően a hetvenes években gyártott régi villamosokat tökéletesen felújították, csak a kasztni maradt a régi, a teljes belső rész és a gépészeti részek megújultak. Nyilván egy ilyen projektből nem lehet annyit zsebretenni, mint mondjuk a vadiújak megvásárlásával, de ha egy alig nyolcszázezer lakosú város lazán megoldja, akkor odahaza egy kétmilliós miért nem tudja? A csavar egyébként az, hogy itt rengeteg új villamos is akad. Tehát finanszírozható a tömegközlekedés? Nahát :)
